Olvasási idő: 5 perc
Ebben a bejegyzésben bemutatjuk a csempézés menetét a szükséges lépésekkel egyetemben. Arra is kitérünk, milyen esetben lehet szükség hidegburkoló szakemberre.
A csempézés alapszabályai
A nulladik lépés, hogy megismerjük a csempézés alapszabályait. Idetartozik, hogy ismerjük, milyen felületekre dolgozhatunk vele. Leggyakrabban betonra, téglára vagy ytongra, de fára, OSB lapra vagy gipszkartonra is lehet burkolni. Ha már tisztában vagyunk az alapokkal, jöhet a csempézés előkészítése.
Csempézés előkészítése
A csempézés természetesen megkövetel bizonyos előmunkálatokat. Meg kell határozni, milyen kellékekre lesz szükség. A csempézés alapvetően méréssel, szögeléssel, vágással, ragasztással és fugázással, majd a legvégén tisztítással jár. Nézzük is meg részletesebben, mi mindenre lesz szükség.
Szerszámok
Amennyiben csempézésre készülünk minőségi szerszámokra lesz szükségünk, hogy precíz és esztétikus munkát végezhessünk. A szükséges szerszámok természetesen függnek a burkolandó felület és a lapok méretétől is. Fontos tehát a minőségi csempevágó, a csempefűrész, a kenőkanál, a fogazott glettvas, a ceruza, a mérőszalag, a gumikalapács, az ékek és a csiszolópapír is.
Anyagok
Ami az anyagokat illeti: szükségünk lesz vízszigetelő anyagra, feszültségmentesítő lemezre, tömítőanyagokra és élvédő profilokra. A legfontosabb viszont a minőségi csemperagasztó. Érdemes por alapú ragasztót választani, ami hosszú távon eltartható, könnyen számolható a mennyisége és bekeverni is könnyű a víz hozzáadásával. Léteznek alap-, flex-, flexibilis- és fagyálló csemperagasztók is.
Padlófűtéshez például flexibilist célszerű alkalmazni, de beltéren elegendő lehet valamelyik alaptípus is. Kültéren már szükséges a fagyálló, flexibilis ragasztó használata. A ragasztó tulajdonságai fel vannak tüntetve a csomagoláson, de a rövidítésekből is tájékozódhatunk. A C1 az alap csemperagasztó, az erősebb verziója a C1T. A flexibilis ragasztót C2TE jelzéssel látják el, az emelt minőségű változata pedig a C2ES1.
FLEX C2TE csemperagasztó
Fokozott követelményű cementtartalmú ragasztóhabarcs, meghosszabbított nyitott idővel és csökkentett lecsúszással (C2TE). Alkalmazási területe: kültérben (max 30 cm × 30 cm-es fagyálló laphoz, kétoldalú felhordással, úsztatásos és kenéses eljárás) és beltérben (max. 40 cm × 40 cm-es) mázas kerámia, kőporcelán (gres) és klinker burkolólapok ragasztására padlón (min. 1,5 N/mm2 nyomószilárdságú beton vagy könnyűbeton, cementesztrich, cementalapú kiegyenlítő réteg aljzaton) és oldalfalon (gipszkarton, cementvakolat, gipszvakolat felületen).
A csempézés alapjai
Ha már beszereztük a fontos szerszámokat és anyagokat, megismertük az alapszabályokat, jöhet maga a munka. A csempézés lépései a következők:
Előkészítés: a burkolás előtt még mindig hátravan egy előkészítési feladat. Biztosítani kell, hogy a felület pormentes legyen – ehhez alapozót használjunk, majd várjunk a teljes száradásra.
Jelölések és helymeghatározás: pontosan meg kell határoznunk, hogy hova tesszük a csempesor helyét, illetve annak első sorát. Szintezésre, távolságmérésre javasolt a lézeres, megoldás, aminek nagy előnye, hogy rövid idő alatt önműködően vízszintes pozícióba áll be, valamint nagy pontossággal bír. Az első sor meghatározását nagy odafigyeléssel tegyük, ellenben az egész burkolat elcsúszik. A csempét pedig többféle mintában is le lehet rakni. Népszerű a diagonál burkolás (vagyis az átlós lerakás), ami optikailag tágítja a teret a hagyományos, hálós módszerrel szemben. Modern megoldás továbbá a halszálkás stílus, vagy az eltolt, téglakötésű burkolási stílus is.
Szintezőléc készítése: segítségével tartani tudod az irányokat, ezzel is alaposabb munkát végezve. A méretek jelölésével a csonka sorok is láthatóvá válnak.
A csempe vágása: a csempevágó használata elsőre ijesztőnek tűnhet, de rá lehet érezni. Manuális eszközzel vagy kézi, vizes csempevágó géppel is lehet dolgozni. A precíz vágáshoz jelöljük a csempéket ceruzával.
Csemperagasztás: gyorsan és kis felületen érdemes dolgozni, de egyenletesen. Ajánlott mindig inkább kevesebb adagokkal dolgozni a kötési idő miatt. Az ékek és a fugakeresztek legyenek mindig kéznél.
Csempézés: többféle technika is létezik. A szintezőléc mentén célszerű haladni ahhoz, hogy egyenletes legyen a csempesor. Amennyiben fentről lefelé csempézünk, a vízszintezésre is nagyon kell figyelni. Rakjunk a csempék közé fugakeresztet a száradási idő alatt annak érdekében, hogy ne csússzanak össze.
Fugázás: ebben a lépésben dönthetünk, hogy mi magunk keverjük ki a pasztát vagy előre elkészített típust használunk. Ne sajnáljuk az alapanyagot! A felesleget pedig töröljük le a hézagok kitöltése után, hogy ne száradjon oda. A hagyományos fugázók mellett már léteznek epoxi alapúak is.
Csempefúrás: a vizes és elektromos szerelvények helyét szükséges lesz kivágni, amihez megfelelő rutin szükséges. Maszkolásra szigetelőszalagot használhatunk. A keményebb anyagok kifúrásához elengedhetetlen eszköz lehet a gyémántfúró, de népszerű a flex alkalmazása is.
Utómunkálatok, tisztítás és takarítás: természetesen miután elvégeztük a munkát, még van egy kis feladat: ez pedig nem más, mint a csempék megtisztítása a fugaportol, egyéb szennyeződésektől.
Amennyiben nem vagyunk teljesen biztosak a dolgunkban vagy egyszerűen túl nagy és bonyolult felületet csempéznénk, hívjunk inkább burkolót. Senki sem szeretné a szakmai pontatlanságok végett elkövetett hibákat hosszú évekig nézni. Ráadásul egy-egy kisebb hiba is nagyobb bonyodalmat generálhat, ami további költségeket jelenthet. Szakemberrel sokkal egyszerűbb dolgunk lesz, és a végeredmény miatt sem kell aggódni. Hosszú távon tehát biztosan jobban járunk, mintha megfelelő alapok és tudás nélkül vágnánk bele a csempézés folyamatába.