Olvasási idő: 7 perc
Az energiahatékonyság javítása Magyarország új energiastratégiájának egészét átszövő elem, amelynek azonban külön alpontot is szentelt a dokumentum. A kiemelt figyelemnek jó oka van: önmagában is gazdasági érdek az energiafelhasználás kordában tartása és az, hogy egységnyi energiával egyre nagyobb nemzeti összterméket (GDP) állítsunk elő. Emellett hangsúlyosak a környezet- és klímavédelmi szempontok is, részben az ország uniós kötelezettségeinek teljesítésével összefüggésben. Igaz, a Covid–19 okozta helyzetben most a gazdaság lassulása, egyben az energiafelhasználás csökkenése a jellemző, de hónapok múlva talán megkezdődik a talpra állás is. A stratégia alaphelyzetben 2030-ig kalkulál, és a kitekintése 2040-ig terjed.
Az anyagban megfogalmazott egyik fő elv szerint az első az energiahatékonyság, azaz az energiahatékonyságnak kell lennie az elsődleges szempontnak minden új beruházás mérlegelésekor, indításakor, a szakpolitikai döntések meghozatalakor. Persze e megfontolás – ha nem is ilyen markánsan hangsúlyozva – már évek óta él. Az e téren elért eredményeket számokkal is szemlélteti a stratégia: míg 2005 és 2017 között Magyarország GDP-je évente átlagosan 1,5 százalékkal nőtt, a végső energiafelhasználása tíz petajoule-lal 775 petajoule-ra csökkent, azaz hatékonyabbá vált. Bár a stratégia szerint e felhasználás 2030-ban sem haladhatja meg a 2005-ös 785 petajoule-t, a konkrét számok jó eséllyel módosulnak a koronavírus-járvány következtében.
Ám a gazdaság előbb-utóbb erőre kap, és több energiát igényelhet, mint 2005-ben. E többlet kapcsán a stratégia két fő kijelentést tesz: a 2005-öshöz képest pluszként felhasznált energia 2030 után már csak karbonsemleges, azaz megújuló és nukleáris forrásból származhat, valamint ez utóbbi időponttól az energiahatékonysági politikában nagyobb súlyt kaphat az energiaigényesség mérséklése is.
Az Eurostat egységes energiamegtakarítási indikátora szerint Magyarországnak 2021 és 2020 között évente átlagosan 0,8 százalékkal kell visszafognia a végsőenergia-felhasználását, ami az időszak egészében 331,23 petajoule-t tesz ki. Ez évente további 7 petajoule új megtakarítással – azaz a 2014–2020-as időszak eredményének mintegy kétszeresével – érhető el, vagyis elég nagy feladat. A megoldás a stratégia szerint egy olyan kötelezési rendszer bevezetése lenne, amelyben az energiaelosztók és/vagy kiskereskedelmi értékesítők maguk felelnek az igazolt energiamegtakarításokért. E megtakarítások érdekében a szabályozás javítani fogja azoknak a piaci beruházási konstrukcióknak a feltételeit, amelyekben a felvett hitelt a későbbi megtakarításból fizetik ki. Erre főként épületek energetikai korszerűsítése során van mód. Mindez azért is kiemelendő, mert a szomszédos országokhoz képest Magyarországon nagyon magas a lakossági energiafelhasználás.
A külföldi tapasztalatok szerint 15-30 százalékkal csökkenthető a mintegy 12-15 ezer közintézmény körülbelül 960 ezer középületének energiafelhasználása is. E cél elérését segíti majd a vonatkozó jogszabályok szigorítása, amellyel az eredményben (megtakarításban) személyesen is érdekeltté teszik a közintézmények üzemeltetőit. Emellett egyértelműbbé válik, hogy miként használhatók fel az energetikai auditorok és szakreferensek javaslatai, továbbá hogy milyen követelményeknek kell megfelelni a nullaközeli energiaigényű épületeknél, és frissül az épületenergetikai tanúsításról szóló rendelet is.
A közlekedési szektor felel a magyarországi energiafelhasználás negyedéért, és a felhasználás 2014 óta intenzíven nő. Nem csoda: emelkednek az igények az egyéni mobilitás, az áruforgalom, a munkahelyhez köthető rendszeres közlekedés terén, de egyes vidéki térségek felértékelődése is a közlekedési energiafelhasználás emelkedésével jár. A vasút aránya csak 3 százalék volt 2016-ban, míg a döntő hányadot kitevő közúton az energiafelhasználás 52 százalékát a személygépjárművek fogyasztása, 37 százalékát pedig az áruszállítás adta. E felhasználás növekedésének mérséklésére jobban össze kell hangolni a vasúti és a közúti közlekedést, a közúti árufuvarozást pedig részlegesen a vasútra kell terelni.
Az energiastratégia energiahatékonysággal foglalkozó részét a Világgazdaság kérésére Szabó László, a Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont (REKK) vezetője értékelte.
- REKK: nem vezethető be könnyen a kötelezési rendszer
Az EU energiahatékonysági célkitűzése sem véletlenül tartozik a nehéz házi feladatok közé, hiszen a gazdasági növekedési ciklusok nagyban befolyásolják az energiafogyasztást, s a közlekedési szektor erőteljesen emelkedő fogyasztási trendje is hat rá. Itthon a rezsicsökkentés egy további akadályozó tényező, hiszen az alacsonyan tartott energiaárak kevésbé ösztönzik az energiahatékonysági beruházások megvalósítását. Emiatt nem véletlen, hogy az energiastratégia egy „erős”, de nem könnyen megvalósítható eszköz, a kötelezettségi rendszer bevezetését írja elő. Az EU-ban 15 tagország már alkalmazza ezt az eszközt, azonban nem mindenhol hozta a várt eredményt, egyes régebbi kötelezettségi rendszerek pedig már több reformon is túl vannak. Jellemzően ott indultak zökkenőmentesen, ahol vagy létezett önkéntes előzményük, vagy hosszabb bevezető szakasszal és fokozatosan valósították meg őket.
Kulcskérdés a rendszer működésében, hogy kik lesznek a kötelezettek, és mennyire erőteljes célkitűzésekkel szembesülnek. Maga a stratégia kevés támpontot ad a bevezetés részleteibe, az anyagból arra lehet következtetni, hogy a kötelezett felek valószínűleg vagy az energiaelosztók, vagy az energiaértékesítők lesznek, és a stratégiában vállalt hét petajoule-os éves csökkentés fele körüli érték elérése a kitűzött cél. Ez viszonylag magas érték, ami fokozatos bevezetést indokol. A kötelezett fél kijelölését illetően is nagy viták várhatók. Az amúgy is jócskán megadóztatott energiacégek részéről erőteljes ellenállás várható a rendszer bevezetésével szemben, hiszen a költségek nagy részét vélhetően ők fogják állni. A nemzetközi tapasztalat szerint akár a teljes költség harmadát is a kötelezett felek viselik, emiatt fontos lenne, hogy lehetőleg minél szélesebb kört fedjenek le.
A REKK modellezési számításai szerint a legnagyobb energiahatékonysági potenciál a lakossági épületenergetikában van, érdemes ezt is a rendszer kiemelt célterületévé tenni. Annál is inkább, mivel a stratégia – szakítva a korábbi gyakorlattal – nem irányít külön költségvetési és EU-s pénzeket erre a területre az operatív programokon keresztül. Egy további, kapcsolódó hátulütőjük lehet a kötelezettségi rendszereknek, hogy kevésbé ösztönöznek az épületek mélyfelújítására.
A koronavírus-járvány valószínűleg nagyban hozzájárul a 2020-as energiahatékonysági cél eléréséhez az energiafogyasztás drasztikus csökkenésén keresztül, de ez várhatóan csak rövid távú hatás lesz. A 2030-ig terjedő periódusra kitűzött stratégiai cél eléréséhez (ami a végső energiafelhasználás 2005-ös szinten tartása, 785 petajoule) valós és addicionális energiahatékonysági intézkedések és megoldások kellenek, amelyeket egy kötelezettségi rendszer akkor tud költséghatékonyan megvalósítani, ha a kötelezettek a rendszer kialakításában is aktívan közreműködhetnek.
Masterplast Nyrt.
Az 1997-ben alapított Masterplast csoport a közép-kelet-európai régió legnagyobb magyar többségi tulajdonban lévő építőanyag gyártó és forgalmazó vállalata. A cégcsoport 10 országban rendelkezik saját tulajdonú leányvállalattal, és további 30 országba értékesíti termékeit. A Budapesti Értéktőzsdén, a prémium kategóriában jegyzett vállalat 2022-es árbevétele 201,8 millió euró volt.